Győr-Moson-Sopron megye

A brennbergi szén felfedezésének pontos időpontját nem ismerjük. Hamberger József 1885-ben megjelent „A brennbergi szénbánya monogáfiája” c. írásában 1753-ra, Bán Imre a BKL 1936. évi számában (p.: 80) 1756-ra teszi a felfedezés évét.

Rieder János szögkovács nevéhez (1753) fűződik a szén. A hagyomány szerint egy Ringbacher (más írásmód szerint Rimbacher vagy Rimpacher) nevű pásztor fedezte fel a szenet úgy, hogy a kibúvásra rakott tűz helyén – néhány nap után ismét arra járva – csodálkozva látta, hogy a föld felület ég és füstölög. Ő ezt jelentette Sopron város tanácsának. Más forrás a felfedező nevét Steinwengernek adja meg.

A bányászat megindítása Rieder György pfalzi származású és Sopronban élő kovács nevéhez fűződik, aki korábban ismervén a szenet és annak használatát 1753-ban műhelyében kezdte azt használni. 1756-ban jelentette a Sopron városi tanácsnak, aki Bayer István borostyánkői bányászt bízta meg a további kutatással aki néhány polgár bevonásával egyesületet alapított a szén kiaknázására. Három tárót is mélyítettek és két hónap alatt 461 mázsa szenet termeltek ki. Minden mázsa után egy krajcárt fizettek Sopron városának. Ez a hazai szénbányászat első konkrét adata amely egy adott időszakban termelt szén mennyiségét és annak értékesítését tartalmazta. A szénnek azonban még nem volt keletje és a kitermelt készlet nagy része eladatlan maradt.

A bányászat fellendítésében nagy szerepe volt Mária Terézia egyenes rendelete (1769) majd Győri Ferenc főispán 1787-ben a szén szabad bányászatát hirdette meg. 1789-ben Schneider Vencel bányász kezdte meg a rendszeres művelést és már fél év alatt 2000 bécsi mázsa szenet termelt és már haszonnal dolgozhatott. Ettől az időtől számítjuk a brennbergi bánya folyamatos működését.

A bányában 1945. szeptember 13-án, majd 1946 január 23-án szénpor robbanás miatt 22 majd 6 bányász halt hősi halált, akik közül 25-en a brennbergi temetőben, közös sírhelyben vannak eltemetve.

Brennberghez fűződik a társláda intézmény megvalósítása, a mai Magyarország legrégibb munkásbiztosító intézménye volt, amit a más vidékről ideszegődött bányászok már igen korán meghonosítottak. A tagok keresetük 1/60-ad részét fizették be.