|
 |
||||||||||||||||||||||||||
Fridvalszky Imre 1839. augusztus 19-ei „Magyarország kőszenei” című felolvasásában megemlíti Kazár kőszéntelepeit, ahol azonban akkor még nem volt kutatás. 1857-től regisztráltak kutatást Kazár területén. 1859. augusztus 24-én Jankovich Miklós földesúr a kőszén kiaknázási jogát eladta az SKB Rt jogelődjének, a Windsteig és Brellich féle vállalkozásnak. 1860-ban zárt kutatmányokat jegyeztek be. 1860-ban működött a kazári Anna táró. 1861-ben Szent Ístván Kőszénbánya Társulat alakult, igazgatója 1863-ig Brellich János volt. A társulat értékesítési gondokkal küzdött, 1865-ben csődeljárás alá került. Az I. világháború végén a kimerülőben lévő salgótarjáni szénbányák miatt újra előtérbe került a kazári szénmező termelése. 1919-1921 között Kazári Kőszénbánya működött, Dzsida József által megnevezett kisbányák közül a következők működtek Kazár határában:
Tóth kapcsos Lajos mátraszelei vállalkozó 1936. augusztus 3-án szerezte meg a bányaterületet a SKB Rt-től Kazár egész területére.
|
