Várpalotán a szén előfordulást 1876-ban a kastély udvarán kutatás közben Singer Ábrahám zsidó rabbi mutatta ki. A kutatás során 12 méter mélységben, 6 méter vastagságú szenet talált.

Dr. Szátray János földbirtokán a szén szabályos kutatása 1886-ban Antal bányatelken kezdődött miután egy függőleges és egy lejtős akna elkészült.

Több tulajdonos váltás után a Salgó 1922-ben felvásárolta az Unió Bányászati és Ipari Rt. részvényeinek 45%-át, és a kiváló felkészültségű Korompay Lajos bányamérnököt bízta meg az igazgatói teendők ellátásával.

1927-ben 50 kt, 1942-ben 710 kt volt a termelés.

Az államosítás után 1952-ig Várpalotai Szénbányák Nemzeti Vállalat majd 1954-től Várpalotai Szénbányászati Trösztként működött amikor is az alábbi üzemei és bányái voltak: Ferenc-, Ernő-, Cser-, Beálló-, Herend- és Hidas bánya, Vegyesüzem és Gépüzem.

1964-1965-os években a termelés 2262 kt volt.

1981-ben összevonták a Közép-dunántúli Szénbányákkal és a két vállalatból alakult meg a Veszprémi Szénbányák.

A Veszprémi Szénbányák felszámolása 1991. december 28-én kezdődött meg, Várpalotán megalakult a Palotaszén Kft, azonban 1996. június 30-án felszámolásra került és Várpalotán megszűnt a szénbányászat.

1876-1996 között 66 886800 tonna szenet termeltek ki, 1951-1990 között ennek több mint a 80%-kát.

1894. április 7-én Selmecbányán az OMBKE Választmányi ülésén fogadták el Péch Antal tiszteleti tag javaslatát, hogy az addigi  „Glück Auf” köszöntést a „Jó szerencsét” köszöntés váltsa fel. 1994. április 7-én a BDSZ és az OMBKE emlékülést tartott a várpalotai Jó szerencsét Művelődési Központban, ahol az aulában lévő „Jó szerencsét emléktáblánál” (a márványrész alkotója Haraszti Mihály, a bronzrelifé Bóna Kovács Károly) e kiadvány írója jelentette be, hogy a BDSZ és az OMBKE minden év áprilisában szakmai előadásokon emlékezik meg az elfogadásról. Ez 1995 óta minden évben megtörténik.